A BIBLIA EGYIK LEGFONTOSABB IGÉJE

“Ki a mi bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott  a mi megigazulásunkért.” (Római levél 4:25)

  

Teljesen meg vagyok győződve arról, hogy aki ezt az egyetlen Ige verset előítélet nélkül megvizsgálja (nem egyszerű, majd meglátod) az vagy nem hisz a szemének (annak amit látni fog) vagy nem fog hinni annak amit most lát.

Tudom úgy tűnik most, hogy most kiragadok egy Ige verset a Bibliából, igen így látszik, de látni fogod, hogy nem ragadok ki semmit a kontextusból, sőt ebből az egy versből egy új, pontosabban egy eredeti, egy elfeledett kontextust láthatunk meg, amit nagyon sok más Ige vers is támogat. Mielőtt belekezdenénk még egy másik gondolat ami segítheti a megértésünket.

A kontextus és a textus kapcsolata

   Mielőtt bárkire rámondanánk, hogy kiragad a Bibliából meg kell értenünk, hogy mindenkinek van egy kontextusa (szövegösszefüggés, con – együtt, textus – font, szőtt, összefonva, összeszőve, vagyis az ahogy az egész szöveg együtt van), mindenki abból a kontextusból idézi a szövegét a textust. Vagyis alapvetően amikor egy adott Igét idézünk egy kontextusból, szövegösszefüggésből beszélünk. Ebből következik ha neked más a kontextusod, akkor az én idézetemet vagy nem érted, vagy nem tartod helyesnek, és fordítva.

A Bibliában több példa is van egy textus (szöveg) más kontextusban (szövegösszefüggésben) való használatára, pl: Jézus is idézett (kiemelt) egy részt az Ószövetségből, de elharapta a mondat végét ezzel teljesen megváltoztatva az adott Ige jelentését. Meghamisította a Bibliát? Dehogy, Ő? Csak Neki más volt a kontextusa és abból beszélt.

Jézus példája a kontextusváltásra

Amit a templomban felolvasott:

“Az Úrnak lelke van és rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat, Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét. (itt vége az idézetnekÉs behajtván a könyvet, átadá a szolgának, és leüle. És a zsinagógában mindenek szemei Őreá valának függesztve.” (Lukács 4:18-20)

És ahonnan ‘kiragadott’:

“Az Úr Isten lelke van én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak; elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek  megoldást;  Hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját;” (Ézsaiás 61:1-2)

Könnyen beláthatjuk, hogy azzal, hogy Jézus ‘kiragadott’ az eredeti szövegből (mert nem beszélt a bosszúállásról) egy gyökeresen más jelentést közölt a hallgatókkal. Hogy merészelte ezt tenni? (Ezt megértheted ha elolvasod, a ‘Mit jelent hatalommal beszélni és nem az Írásokat tudni?‘ című blog bejegyzésemet)

Szóval mindenki egy kontextusból beszél. Általában azért vitatkozunk, mert más a kontextusunk. Ugyanazt a szöveget mondhatjuk (a textus ugyanaz) és nem értjük egymást és egymásnak esünk, mert a kontextusunk más. Először a beszélő kontextusát kell megértenünk, ha érteni akarjuk őt. Akkor lássunk!

Mi az az új, vagy eredeti, elfeledett kontextus amiről itt szó van?   

Az alap Igénk első fele szerint a bűneinkért, a bűneink miatt halt meg Jézus. Ez olyan általánosan ismert megállapítás, amit egy ateista is megmondana, ha megkérdeznénk, hogy tudja-e, hogy a Biblia szerint miért halt meg Jézus. A mi bűneink volt az oka a halálának. A görög szöveg: ‘dia (miatt, az oka valaminek) ta (az) paraptomata (bukás, bűnök) hemon (miénk)’. Vagyis az ok, ami miatt Jézus meghalt, a mi bűneink voltak. Az ok szó a dia.

Az Ige vers második fele (‘és feltámasztatott  a mi megigazulásunkért.’ – Károli) azt sugallja, hogy valahogy az által, hogy Ő feltámadt meg fogunk majd igazulni. Ráadásul a következő versszak a Róma 5:1 mondja is, ‘Megigazulván azért hit által…’, vagyis hogy az igazzá válásunk majd ezután jön és természetesen akkor ha hiszünk. Ez a megértés, kontextus, általánosságban a keresztény hit egyik nagyon fontos és alap kontextusa. Jézus meghalt mert bűnösök voltunk, de feltámadt és ha hiszünk igazakká válunk. Csakhogy nem ez van odaírva a Bibliában!

A görög szöveg: ‘kai (és) egerthe (feltámasztatott) dia (miatt, az oka valaminek) ten (a) dikaiosin (megigazultság) hemon (miénk)’. Az eredeti szöveg azt mondja, hogy a mi megigazultságunk, a mi megigazult állapotunk volt az oka, az volt az ami miatt Jézus feltámadt (ahogy az Ige vers első felében is használja a dia szócskát, ugyanúgy használja itt is).

A megigazultságunk, a megigazult állapotunk volt az oka annak, hogy Jézus Krisztus feltámadt a halálból

Az Ige szerint az ok, ami miatt Krisztus feltámadt az az, hogy az ember, minden ember, az egész emberiség igazzá vált, ott, akkor az Ő halálában. Ahogy a bűnünk volt a kiváltó oka annak, hogy Ő meghalt, a Biblia azt mondja, hogy a megigazult állapotunk volt a kiváltó oka annak, hogy Jézus feltámadt. Ez egy óriási, szuper hatalmas, vallásos eget és földet megrengető igazság.

Az emberiség igazzá lett Krisztus sírjában

(Minekutána azért most megigazultunk az Ő vére által,” Róma 5:9)

Ott, akkor amikor ez történt nem voltak hívők és nem hívők, csak emberek, minden ember. Az hogy a megigazult állapotunk volt a kiváltó oka Krisztus feltámadásának egy forradalom. Forradalom minden vallásos megközelítésre. Nincs semmi az ember részéről, ami Isten előtt igazzá tehetné, semmi, amit teszünk, vagy hiszünk, vagy értünk, vagy semmi amit nem teszünk, nem hiszünk, nem értünk nem tesz Isten előtt nem igazzá. Krisztus tett minden embert igazzá az Ő halálában.

Ha először hallod, de ha már sokadszorra is, nem egyszerű a sok száz, akár ezer éves téves beidegződés ellenére, hogy ez egyből tiszta és világos legyen, ellenmondást nem tűrően leülepedjen, hisz annyi, ‘de akkor hogy van ez, de akkor hogy van az’ kérdések, ellenvetések jelennek meg az elménkben.

Mi történt Krisztus halálában velünk

Sokan hallottuk a régi példát arról, ahogy az ötvösműves megtisztítja az ezüstöt vagy aranyat a szennyeződéstől. A felhevített üstben a megolvadt fémtől elválik a szennyeződés, az a felszínre kerül, majd az ötvösmester leválasztja a szennyeződést a fémről. Ahogy halad a folyamat a fém szennyeződés csökken, a fém egyre tisztább lesz, majd végül teljesen, 100%-osan eltávolítja a szennyeződést és a fém megtisztul. Hasonlóan történt velünk is Krisztus halálában. Az “..Ő vére által megigazultunk..”. Ahogy Jézus vére mosta tisztára az embert, az emberiséget egyszercsak minden tisztátalanság, bűn eltűnt belőle (“Mert azt, a ki bűnt nem ismert, bűnné tette  értünk, hogy mi Isten megigazultsága legyünk Őbenne.” 2 Kor. 5:21) és teljesen tiszta lett az ember.

Az ötvösmester onnan tudta, hogy a fém tiszta, hogy a fém olyan lett mint egy tükör, és a mester meglátta az arcát benne. Amikor Jézus vére teljesen és sikeresen egyszer és mindenkorra megtisztította az embert, minden embert, akkor Isten, a Mester újra meglátta az arcát az emberben, minden emberben és felkiáltott: Látom magamat benne! Ez az én képem és a hasonlatosságom! Ez a megtisztultság, a megigazultság állapota a ‘dikaiosune’ – amikor a két fél hasonlónak ismeri fel egymást. Isten és az ember hasonlóak, az ember az Ő képe. Az ember új teremtése lezajlott, befejeződött. Az ember, minden ember tökéletesen tiszta, szent, ártatlan, igaz lett a szellemében a lényében, a valójában, olyan lett mint amilyen volt, mint amilyen az Isten. A természete megváltozott divinizálódott, Istenivé lett. (Igen igaz, hogy ez ekkor még nem látszott, nem volt tapasztalható.)

Miért ez a Biblia egyik legfontosabb Igéje?

Mert ha ez igaz, és úgy tűnik ez van odaírva, és ez az értelme, akkor ez alapvetően változtatja meg a fennálló paradigmánkat, hitünket, gondolkozásunkat arról, hogy hogyan és ki lehet igaz Isten szemében.

Azért a biztonság kedvéért legyen itt egy másik Ige is, amelyik szinte a szinonimája az alap Igénknek, ez is Pál apostoltól van:

“Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét megigazultságban (igazságban) egy férfiú által, kit arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá Őt halottaiból.” (Apcsel. 17:31)

Egy olyan ítéletről beszél itt, amit szeretünk elfeledni. Ez az ítélet azon a napon volt, amikor a feltámadás megtörtént. Az ítélet pedig az egész világról az, hogy ‘megigazult’, az egész világ igazzá lett nyilvánítva. A bizonyíték erre pedig az, hogy az a férfi feltámad a hallottak közül. Pontosan ugyanerről beszéltünk eddig a Róma 4:25 alapján.

Úgy tűnik Pálnak ez volt a ‘világnézete’, a világ a benne lévő emberekkel igaz már, bár nem látszik. Ő úgy látta a világot, ahogy Isten látta, Krisztus halálának és a feltámadásának az eseményén keresztül és nem a világban vagy az egyes emberek életében látható eseményeken keresztül. Ez forradalmi, ez valóban Isteni, ez valóban hit, ez valóban egy új világ. Amikor Pál azt mondta, hogy senkit sem ismertünk test szerint ezt értette alatta. Egy hívő akkor hívő, ha a nem látott dolgokról van meggyőződve, annak ellenére, hogy esetleg a láthatók ennek az ellenkezőjéről akarják őt meggyőzni.

Tudom, hogy ez rengeteg kérdést vagy akár ellenkezést is válthat ki benned, ez normális egy ilyen esetben. Ha kérdésed vagy hozzászólásod van kérlek bátran tedd meg a cikk alatt. Az én kérdésem ezek után, te hogy látod a világot?

Olyan vagy mint Jézus,

Szeretettel, Pajó

Dr. Palavics József (Pajó)

Az Olyan vagy mint Jézus című könyv szerzője. Videó, hang és írott publikációi segítik az eredeti valónk felismerését. A Megigazultság Iskolája nevű Transzformáló Biblia Iskola alapítója.

Megosztom a cikket